Tóth Béla Antal, a Távolban lépkedő bloggere Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében járt, ezúttal Pálháza és Bózsva volt az úti célja. Fényképes beszámolóját a zempléni kalandokról most a csodahelyek.hu oldalán is elolvashatjátok.
Zempléni kalandok: „Kicsit OKT túráztunk, kicsit felfedeztünk”
2025 tavaszán egy nagyon tartalmas hétvégét szerveztem barátaimmal a Zempléni Tájvédelmi Körzet szűkebb és tágabb környezetében. Kicsit OKT túráztunk, kicsit felfedeztünk. Felsorolni is nehéz, hogy mennyi mindent néztünk meg és kerestünk fel, mégis megpróbálkozok vele, legalább a helységnevek felsorolásával: Sátoraljaújhely, Füzér, Pálháza, Bózsva, Telkibánya, Gönc, Vizsoly, Gibárt, Korlát, Boldogkőváralja, Regéc, Óhuta, Sárospatak. Hazafelé útközben pedig: Olaszliszka, Ónod, Muhi.
Pálházától Rostallóig kisvonattal
A szombat reggelt rögtön egy szuper kisvasutazással kezdtük, miután korábban feltérképeztük a Füzérradványon található Károlyi-kastélyt. A Pálházi Állami Erdei Vasút mai vonala a Nyíregyházától Füzérkomlósig vezető pálya egyik szárnyvonalaként, egykor Magyarország egyik leghosszabb kisvasútjának része volt. A vasutat jelenleg az ÉSZAKERDŐ Zrt. üzemelteti. Menetrend szerinti járatai (naponta 3 vonatpár) tavasztól őszig közlekednek a Zempléni Tájvédelmi Körzet legszebb részein, a Kemence-patak völgyében, a Zemplén szívében fekvő Pálháza központjából a Kőkapu üdülőövezeten át Rostalló végállomásig. Különlegessége az egyre beszűkülő völgyben vezető vonala, mely Kőkapu megállóhelynél a sziklába vájt alagúton halad át, egy vadászkastély alatt.
A Pálházi Állami Erdei Vasút története
A Pálházi Állami Erdei Vasút Magyarország legrégebben, egészen pontosan 1888 óta működő kisvasútja. Károlyi István gróf a zempléni erdőkben kitermelt faanyag szállítására építtette a 7 kilométeres, akkor még 700 milliméteres nyomtávú pályát. A vonal hossza később 4 kilométerrel, a nyomtáv szélessége 6 centiméterrel nőtt. Kezdetben lóvontatással működött. A folyamatosan emelkedő, úgynevezett görpályarendszerű pályán csak fölfelé volt szükség a kocsik vontatásához lovakra, visszafelé a jellemzően fával megrakott kocsik már legurultak a lejtőn, persze felügyelet alatt.
1924-ben megépült a Sátoraljaújhelyet Füzérkomlóssal összekötő Hegyközi Kisvasút, amit 3 évvel később összekötöttek a Bodrogközi Kisvasúttal, majd újabb 3 év múlva a Nyírvidékivel is. Fénykorában a kisvasút összekötötte a Zemplént a Nyírséggel, de a II. világháború idején Királyhelmecre is el lehetett jutni a hálózaton. A rendszeres személyszállítás Kőkapu és Pálháza között 1954-ben indult, majd 1980-ban teljesen megszűnt a forgalom a Hegyközi kisvasúton. 1989. augusztus 15-én indult újra a forgalom Pálháza Ipartelep és Kőkapu között, majd felújították az alagutat és a pályát is, így egy évvel később már Rostallóig közlekedtek a vonatok. 1996-ban visszaépítették a Pálháza-Ipartelep és Pálháza közötti 1,2 kilométeres szakaszt is. Jelenleg a vonatok továbbítását az 1950-es években beszerzett C50 típusú, ötven lóerős dízelmozdonyok végzik.
Az egykori hálózat mai emlékhelyei: Sátoraljaújhelyről Füzérkomlósra a kerékpárút a kisvasút nyomvonalán halad, Füzérkomlóson az egykori rakodó helyén egy Mk45-ös mozdony került kiállításra, Sárospatak mellett még áll a kisvasút hídja a Bodrog felett, és maga a Pálházi Erdei Kisvasút.
Középkori Vízimalom és Sütőház
A pálházai állomástól nem messze található a Középkori Vízimalom és Sütőház. A vízimalom nemrég épült, de mégis korhű épülete Moravszki József, fiatal vállalkozónak köszönhető, aki a Kemence-patak vizét felduzzasztva, annak gravitációs erejét felhasználva, a malom megépítésével a több száz évvel ezelőtt erre a tájra jellemző vízimalmok emlékét támasztotta fel. A vendégek kipróbálhatják az őrlést vagy süthetnek maguknak egy veknit. A munka után a kikapcsolódásé a főszerep. Az emeleten egy szép fafaragványokkal díszített étterem és rendezvénytér várja őket, amely konferenciák, esküvők és más családi rendezvények kedvelt színhelye.
Bózsva
Később Bózsván is áthaladtunk és érintettük a Bózsvai-szikla, Kőbérc, Béla-kő vagy Béla-szikla néven említett sziklaképződményt is. Sajnos még nem vagyok annyira híres, hogy sziklát nevezzenek el rólam, így névrokonom, IV. Béla aratta le a babérokat. A legenda szerint a tatárjárás idején Bózsván, a sziklabércnél pihent meg, lova patkójának nyomai ma is megtalálhatóak a tetején.
A szikla egyébként olyannyira híres, hogy még Bózsva címerében is szerepel a patakkal együtt.
A sziklaképződmény az Etelka-tó mellett, a Bózsva-patak fölé emelkedik, tetejére lépcsőfokokon keresztül juthatunk fel. 12-13 millió évvel ezelőtt zajlott a Zempléni-hegységet létrehozó vulkanizmus, melynek során a riolit és a dácit közötti átmenetet képviselő vulkáni kiömlési kőzet, a riodácit szilárdult meg. Ez lávaként nagyon viszkózus volt, így nem terült szét, hanem létrehozott egy lávadómot a már korábban lerakódott, vulkáni robbanásos eredetű riolittufák maradványain. Ma is azért látható még, mert a riodácit ellenállóbb volt az idők folyamán a környezeti hatásoknak, így kipreparálódott a környező, puhább kőzetekből. Ezt követően Telkibánya felé vettük az irányt.
Fotók és beszámoló: Tóth Béla Antal / Távolban lépkedő
A szerző korábbi írása oldalunkon:
