Tóth Béla Antal, a Távolban lépkedő bloggere a Balaton környékén járt, ezúttal az Balatonboglár és a Temetődomb volt az úti célja. Fényképes beszámolóját most a csodahelyek.hu oldalán is elolvashatjátok.
Balatonboglár, ahol a legszebb a naplemente
Ismerős a BB márkanév vagy esetleg a legszebb naplemente kifejezés? Igen, Balatonbogláron járunk. Boglár első írásos említése 1211-ben, II. András király oklevelében történik „villa Boclar” alakban. A honfoglalást követően Lél-Bulcsú és Bogát-Bő, majd Koppány nemzetsége uralta ezt a vidéket. A település elsősorban a szlőkulturájáról híres.
A balatonboglári Temetődomb (más néven Kápolnadomb vagy Szent Erzsébet park) a Balaton déli partjának egyik legszebb, kulturális és történelmi emlékekben gazdag romantikus sétahelye és kilátópontja.
Főbb látnivalók:
- Vörös kápolna
- Kék kápolna
- Árpád-kori templomrom
- Kilátás a Balatonra az egykori víztoronynál
Kék kápolna
A különleges festésű, neogótikus Kék kápolnát egy helyi földbirtokos és gyógyszerész, Körmendy Lajos emeltette 1856-ban, más források szerint 1891-ben. Körmendy Lajos és családja Balatonbogláron 1820-tól 1903-ig voltak földbirtokosok. A Temetődomb nevű területen eredetileg egy családi kripta volt és erre a családi sírboltra épült rá a kápolna. Körmendy Lajos 1893–ban egy alapítványt is létre hozott, ebben az örökösök számára fenntartói költségként 1000 forintot helyezett el a Boglári Takarék Pénztárnál. 1897-ben hunyt el, majd a kápolna sírboltjába helyezték örök nyugalomra.
A kápolna az idők során egyre rosszabb állapotba került. Az elhagyottan álló épületben Galántai György képzőművész látta meg a fantáziát 1966-ban. Elhatározta, hogy műteremként és kiállítótérként fogja hasznosítani a kápolnát. 1968-ban Czövek Jenő balatonboglári plébános támogatásával, valamint a Veszprémi Egyházmegyei Hatóság jóváhagyásával a kápolna művészeti célú használatára 15 éves bérleti szerződést kötött. A következő években a neoavantgárd művészet egyik legfontosabb kiállítótere, képzőművészek találkozóhelye és „alternatív művészeti intézmény” lett. 1970 és 1973 között tárlatok, előadások, színhelye volt, melyeket végül be is tiltottak és a kápolnára lakat került.
A Kék kápolna és környezete 2012-2013 között ismét megújult és az immár Szent Erzsébet Emlékpark néven működő egykori temető kiváló helyszíne a sétáknak.
Mikor látogatható?
Az épület ma is kiállítóhelyként funkcionál június 15-től augusztus 30-ig. Ezt az időszakot kivéve csak kívülről tekinthető meg. Parkja Dömötör Tamás tájépítész tervei alapján készült.
Vörös kápolna
A szintén neogótikus stílusú Vörös kápolnát rendesi Bárány Pál építtette 1857-ben, aki a Zala vármegyei gyökerekkel rendelkező, nemesi származású rendesi Bárány család tagja volt. Zala- és Somogy vármegyei földbirtokos, a délnyugat-balatoni régió kulturális örökségének meghatározó alakja, valamint a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület elismert tisztségviselője volt. Felesége 1849-ben bekövetkezett halála mélyen megrendítette. Eredetileg az ő és két fiatalon elhunyt gyermeke emlékére emeltette a kápolnát, és az épület alatt alakították ki a családi sírboltot is. Öt gyermekük született: Emil, Irma, Dénes, Hermina és Matild. Emil 4 éves korában, Irma 1 éves korában hunyt el. 1864-ben magát Bárány Pált itt temették el, és az utolsó családtag, Bárány Dénes is e sírboltban nyugszik. A két lány (Hermina és Matild) nem itt került elhelyezésre, mivel ők a férjeik családjához tartoztak.
1902-ben a Bárány-birtok Matild házassága révén átszállt gyulai Gaál Gastonra és családjára. Ekkor a kápolnát katolikus hit szerint átszentelték. A sírboltba 1906-ban került gyulai Gaál Ernő, Gaál Gaston testvérbátyja, majd 1932 őszén őt magát is itt temették el.
Az 1970-es években Galántai György festőművész műteremként kezdte használni az épületet. A magyar neoavantgarde törekvések bemutatóhelyeként lett ismert az épület és a hozzá kapcsolódó temetődomb. A XX. század végén Kampis Miklós tervei alapján újították fel. A napjainkban a Balatonboglári Helyi Művelődési Ház kezelésében álló kápolna és az előtte fekvő kis amfiteátrum-szerű tér fontos kulturális központtá vált: nyári képzőművészeti kiállításoknak és szabadtéri színházi előadásoknak adnak otthont.
Mikor látogatható?
Szintén június 15-től augusztus 30-ig látogatható. Ezt az időszakot kivéve csak kívülről tekinthető meg.
A két kápolnát összekötő gondozott, parkosított rész a Szent Erzsébet park, amely levendula- és rózsabokrai miatt igazi nyugalmas oázis.
Árpád-kori templomrom
Közvetlenül a Kék kápolnával szemben, egy kisebb dombocskán, a Temetődombon helyezkednek el az Árpád-kori templom romjai, jobban mondva alapfalai. Az Árpád-korban templomok sorát emelték nemcsak itt, hanem országszerte. Boglár első temploma a XIII. században épülhetett a mai Temetődombon egyenes szentélyzáródással, amelynek felmenő falai törtkőből lehettek. A templom falaiba római kori téglákat és faragott köveket is beépítettek. Feltehetően Szent Györgynek szentelték, aki Szent Mártonnal együtt győzelemre segítette Koppány ellenében Szent István hadait.
A XIV. századi pápai tizedjegyzékek szerint a templom aktívan működött. 1333-ban Márk nevű papja 50 kis dénárt fizetett be egyházi adóként, 1426-ban pedig egy Pál nevű plébánost említenek az iratok.
A templom a XVI. század végéig maradt fenn. A török hódoltság idején, a Balaton-felvidéki és dél-balatoni harcok során a falu elnéptelenedett, a templom pedig leégett és elpusztult. A falmaradványok a környező temető részévé váltak. Az 1790-es években még jól látszottak a romok a felszínen, de a XIX. század folyamán a köveit nagyrészt széthordták, a megmaradt részeket pedig teljesen benőtte a föld és a növényzet.
1937 és 1938 között a Darnay Béla vezette ásatás során egy kb. 11 x 5,7 méteres templom sírokkal övezett alapfalait találták meg. A munkálatok alkalmával IV. Béla és Károly Róbert korabeli pénzérmék, vasszögek, bronzgyűrűk kerültek elő a földből.
A Jankovich B. Dénes vezette hitelesítő feltárás 1996. július 8–19. között valósult meg. Ez alkalommal egy keletelt, egyenes szentélyzáródású templom kő- és téglaalapozása került felszínre. A templom alapozását közvetlenül a mésztufa alapkőzetbe, kavicsos mészhabarcsba rakták. A felszín ingadozása miatt a templom nyugati felét 70 cm-rel mélyebben alapozták, mint a szentélyt. Átépítésre utaló nyomot az ásatás során nem találtak, és járószintet sem sikerült rekonstruálni. A munkálatok során ezúttal is érdekes leletek: Zsigmond- és Mátyás-pénzek, vasszögek és Árpád-kori kerámia került elő.
Mivel a falakból szinte semmi sem maradt a föld felett, a régészek és a városvezetés úgy döntöttek, hogy nem építik vissza a falakat. Ehelyett 2000-ben egy finom, a tájba illeszkedő vörös homokkő kontúrt emeltek a felszínre, amely pontosan mutatja az egykori templom méretét és elhelyezkedését. Ugyanebben az évben egy emléktáblát is állítottak a templom maradványai között.
Kilátás a Balatonra az egykori víztoronytól
A balatonboglári egykori víztorony a Temetődombon található. Bár ma már nem működik víztoronyként, a sűrű növényzettel benőtt, különleges hangulatú építmény kedvelt kilátópont és túracélpont.
A Balatonboglári Vízmű Szövetkezet 1933-ban építtette meg a dombon álló 200 köbméteres víztározó medencét, amely a település korai vízellátását biztosította. A vízmű 1964-ben már államosított üzemként működve kiépítette több utcában is a vezetékrendszert, de a régi víztorony már nem volt sokáig képes a megnövekedett igényeknek megfelelni. Az 1960-as évek végén a szomszédos Várdombon megépült a nagy térfogatú, iker víztározó, nagy teljesítményű szivattyúkkal.
A dombtetőre és az egykori víztoronyhoz egy hangulatos, facölöpökkel szegélyezett gyalogút vezet fel.
Fotók és beszámoló: Tóth Béla Antal / Távolban lépkedő
A szerző korábbi írása oldalunkon:
