Július közepén az Erdélyi-szigethegységben található Bihar-hegységben és annak központi részén, a Pádis-fennsíkon túráztam. Olyan emlékezetes és látványos, a magyar turizmus és barlangkutatás egyik legnagyobb úttörője, Czárán Gyula által a 19. században kitalált elnevezésű csodákat találhatunk itt, mint a Szamos-bazár, a Mócok temploma, a Galbina-szurdok, az Elveszett világ vagy a Csodavár. Ez utóbbi Európa-hírű karsztjelenség, egy hatalmas, három részre osztott dolina, amelynek gigantikus, több mint 70 méter magas sziklakapuja és föld alatti patakrendszere életre szóló élményt nyújt. De a Csodavár nem csak lentről, hanem fentről, a hegyek szirtjein elhelyezkedő kilátópontokról is pazar látvány nyújt. Ezeket a kilátókat ráadásul tökéletesen összefűzi a Csodavár kilátói elnevezésű túraútvonal.
Mi az a Csodavár?
A Csodavár tulajdonképpen egy barlangrendszer, melyet Tobiás Miklós fedezett fel 1887-ben. Először K. Nagy Sándor írt róla Biharország című művében. A Csodavár körüli dolinarendszer kiépítése ugyan Czárán Gyulához köthető, aki turistautakat jelölt ki és tett járhatóvá, kilátókat épített, de a barlang tulajdonképpeni feltárása Emil Racoviță nevéhez fűződik 1929-ből. 1949-ben a kolozsvári Barlangtani Intézet folytatott feltáró munkákat és 1957-ben sikerült eljutni a végszifonig. 1972-ben egy brassói alpinista csapat mászta meg a végszifon fölötti sziklafalat, de nem találtak onnan továbbvezető utat.
A Csodavár a Vár-patak völgyének legmélyebben levő pontja (950 méter). Itt egyesül a Vár-patak az Elveszett Világon, illetve a Hamlet-barlangon átjutó víztömeggel, hogy majd a Csodavár barlangrendszeren keresztül 3 kilométerrel távolabb, a Galbina-kőközben lévő Galbina-kitörésnél bukkanjanak ismét a felszínre.
A lenti túraútvonal
A barlang legegyszerűbben a Glavoj-rét déli oldalából közelíthető meg. A fenyvesek között, a jobb oldalon tűnik fel az első jelzőtábla, mely a sziklaszirtek peremére vinne, ez a fenti túraútvonal. Nekünk viszont tovább kell menni az úton a második jelzésig, ahol különválik a sárga és a kék pont jelzés. Az innen induló kék kör jelzést követve (a sárga kör jelzés a Galbina körút), mely hamarosan beér az óriási fenyők közé, és lefelé vezet a patakhoz, az első dolinához, ahova kötelek és korlátok segítségével ereszkedhetünk le. Odalent elénk tárul a barlang szája, a Várkapu vagy Portál is, amely 73 méteres magasságával és a 30 méteres szélességével lélegzetelállító látvány. A Portálban van egy kisebb vízesés is, valamint a kapu tövében található egy nagy víznyelő is, ami az egyik földalatti barlangcsatorna bejárata.
A kapun átjutva a folyosó körülbelül 8 méter széles és 20 méter magas. Innen érhetünk el a második dolinába, mely sokkal szűkebb, de itt a turistaút a felszínre vezet. Jobbra azonban van egy letérő, ami a barlang további részébe vezet: a sziklák több helyen is elzárják a patak útját, és tavakat képeznek. Alacsony vízállás esetén a tavak egy részét át lehet lábalni, de mindenképpen ajánlott a megfelelő felszerelés.
A második dolina oldalában is található egy hatalmas lyuk, amely a belső barlangrendszer egyik ablaka: tehát a dolinák a föld alatt is összeköttetésben állnak egymással. Az itt körülöttünk lévő merőleges sziklafalak magassága a 100 métert is eléri. Ha nem a barlangon keresztül haladtunk, akkor innen vissza lehet mászni az első dolinába, hogy továbbmehessünk a harmadik dolinába, ahol egy sziklatörmelékes peremen vezet az út, végig a dolina kanyarulata mentén. Itt a körülöttünk lévő sziklaerkély magassága már eléri a 200 métert is. Itt is található egy, a barlang folyószintjére vezető sziklahasadék, ami több méteres magasságú és szélességű.
Kőomlásos-terem, Tulogdi gádor
A barlang összesen 14 tóval rendelkezik. A legnagyobb terme a Kőomlásos-terem, mely a 7. tónál található és amely több, mint 100 méter magas. Az utolsó tó a barlang végét jelenti, innen a víz egy szifonban folytatja tovább az útját a Galbina felé. A harmadik dolinából a kifelé vezető utat Tulogdi gádornak nevezik, amely egy extrém meredek, szinte függőleges, láncokkal és acélsodronyokkal biztosított emelkedő, ami a sziklahasadékon hosszan és meredeken felfelé vezet a dolinák felső szirtjére. A kék kör jelzés a Csodavár dolináinak szirtje mentén visszatér a Glavoj-rétre, a sárga jelzés pedig tovább halad a Galbina-kőköz felé.
A túra során több helyen meredeken, láncos úton vagy néhol acéllépcsőkön kell áthaladni, a barlangban való haladás pedig csak képzett személyeknek és megfelelő felszereléssel ajánlott. A Glavoj-rétről indulva a túra kb 5,5 km és 280-320 méter szintkülönbség.
A fenti túraútvonal
A sziklakilátók útvonalát a kék pont jelzés fenti íve alkotja. Ha valaki nem szeretne leereszkedni a láncos, nedves és balesetveszélyes barlangmederbe (a Várudvarokba), ez a fenti szakasz önállóan, egy jóval biztonságosabb, úgynevezett „száraz” felszíni túraként is bejárható a sziklák tetején. Az említett Glavoj-rétről elindulva a murvás úton, a szintén említett első leágazásnál kell letérni. Érdemes az óramutató járásával megegyező irányban haladni, így a számozás szerinti sorrendben (1-es, 2-es, 3-as, 4-es erkély) érhetők el a kilátópontok.
Az ösvényen egymás után négy természetes sziklakiszögellést, „erkélyt” találunk, ahonnan kb. 100-150 méteres függőleges magasságból lehet letekinteni a Csodavár katlanjaiba:
- 1. Erkély (Balconul I): Közvetlenül a monumentális I. Várudvar felett található. Innen nyílik a legfélelmetesebb és legtisztább rálátás a 73 méter magas fő barlangbejáratra, a Portáléra. Felülről tökéletesen látszik, ahogy a mélyben a barlangba merészkedő túrázók apró pontokként mozognak a sziklák között.
- 2. Erkély (Balconul II): Az I. és a II. Várudvart elválasztó hatalmas sziklagerinc fölé nyúlik ki. Kiváló rálátást biztosít a dolina belső, zárt falaira és a sűrű erdőre, amely szinte benőtte a szakadék alját.
- 3. Erkély (Balconul III): A III. Várudvar (a legvadabb, teljesen zárt katlan) felett helyezkedik el. Ez a pont nyújtja a leginkább bezártság-érzetet: a függőleges sziklafalak szinte körbeölelik a mélységet, és jól megfigyelhető a karsztosodás monumentális ereje. [1]
- 4. Erkély (Balconul IV): Az utolsó kilátópont, ahonnan a barlangrendszerből távozó Vár-patak völgyének irányába, valamint a környező fenyvesekkel borított hegyoldalakra nyílik tágasabb panoráma.
A 4. számú erkély (kilátópont) után az ösvény fokozatosan elhagyja a szakadék peremét. A túrajelzéseket követve, a „krokodilszáj” fantázianevű meredek, sziklás-agyagos, tátongó letörésen túljutva végül a Ponor-rétre juthatunk ki, onnan pedig egy jelzett ösvény visszavisz a Glavoj-rétre.
Ez az útvonal közepes nehézségűnek mondható. Nem igényel barlangi mászást, de a sziklák széle korlátok nélküli, a mélység szédítő, így fokozott óvatosságot igényel. A Glavoj-rétről indulva a túra kb 8,5 km és 400 méter szintkülönbség.
Fotók és beszámoló: Tóth Béla Antal / Távolban lépkedő
A szerző korábbi írása oldalunkon:
