Tóth Béla Antal, a Távolban lépkedő bloggere a Mátrában járt, ezúttal Pásztó és környéke volt az úti célja. Fényképes beszámolóját most a csodahelyek.hu oldalán is elolvashatjátok.
Pásztói Múzeum és Romkert
A Mátrát felfedező túra orozatom egyik állomásán Pásztón és környékén kalandoztam. Mielőtt belemerültem volna a Mátra varázslatos és történelmi emlékeket rejtegető világába, szétnéztem kicsit Pásztón.
A Múzeum téren egymás mellett található az Oskolamester háza, a Szent Lőrinc vértanú templom, a Csohány Galéria, a Romkert és a Pásztói Múzeum – ez utóbbi korábban bencés, majd ciszterci kolostor volt. A Pásztói Múzeum 1984. október 1-jén kezdte meg működését, ekkor nyitott meg a pásztói „Oskolamester háza”, amely egy eredeti építésű XV. századi lakóház, rámpás lejáratú pincéjében került berendezésre a középkori szőlőkultúrát bemutató kiállítás. A műemléki városközpont további fejlődése mellett az Oskolamester háza közvetlen közelében feltárt középkori üveghuta és kovácsműhely is szabadtéri kiállítóhellyé vált, mely hazánkban egyedülálló ipartörténeti emlék.
Az 1717-1718 között újjáépült barokk ciszterci kolostorépületben méltó helyet kaptak a Pásztói Múzeum állandó és időszaki kiállításai. A kolostort eredetileg a bencések építették, majd később a ciszterek átvették tőlük az épületet és egészen az 1950-es évekig kolostorként működött. Később gépállomás, ipari iskola, óvoda és könyvtár kapott benne helyet. 1997-től teljes egészében a múzeum birtokolja az épületet.
Hasznosi vagy Cserteri vár, Pásztó
A múzeum környékének feltérképezése után Pásztó Hasznos elnevezésű városrészben megmásztam a Cserteri várnak helyt adó 333 méteres magas kúpot is.
A vár első írásos említése egy 1329-ben (máshol 1304) kelt oklevélben történt. Feltehetően a Rátót nemzetséghez tartozó, később nádori tisztséget viselő Porcz Domonkos építtette a XIV. század elején. A kutatók szerint a vár nevében megtalálható „cserteri” név a törökök által elpusztított, közelben fekvő Cser vagy Cserteri falura utal. A vár feladata Ágasvárral és Óvárral együtt a mátrai hadiút védelme volt: e három vár uralta a Kövecses-patak völgyét. A XV. században megerősítették a várat. Korabeli okiratok szerint az 1514-es Dózsa-féle parasztfelkelésben részt vevő jobbágyokat – akik a pásztói csatában alulmaradtak – a Hasznosi várba börtönözték be.
A XVI. századra Ágasvár és Óvár erősségei már nem álltak, így a törökök elleni védelemben egyre nagyobb szerepet kapott a Cserteri vár. A többször gazdát cserélt erősség végül 1552-ben került török fennhatóság alá. A 12 ezer fős, hatalmas túlerőben lévő sereget látva a hasznosi várvédők elmenekültek, és harc nélkül adták át a várat a törököknek, akik lerombolták a falait. A török idők utáni korban az egri várhoz rendelték, annak tartozéka lett, majd az 1800-as évek elejétől a pásztói apátság tulajdonába került. Az 1848-49-es szabadságharc után elhagyatottá vált, és ahogy lenni szokott, a környékbeli lakók széthordták a köveit.
A területen régészeti feltárás még nem folyt, így az elképzelések szerint az erősség két részből állt. Egy alsó- és egy felső várból, melyeket szárazárok választott el egymástól. A területet nagyon benőtte a növényzet, a közlekedés elég nehézkes a falak között. A várból viszont kitűnő kilátás és látvány nyílik a Hasznosi víztározó sziluettjére, valamint a víztározón túl az Ágasvár és az Óvár csúcsaira, jobbra pedig a Nyikom tömbjére.
Hasznosi víztározó
A cserteri vár falaival szemben, a Mátra nyugati lankái között, a Kövecses-völgyben találjuk az 1980-as évek óta hazánk legmagasabb, 27 méteres völgyzáró gátját és a Hasznosi víztározót.
A víztározó az 1980-as évek közepén jött létre a Kövecses-patak felduzzasztásával. A tározót a patakon kívül a Mátrából lefolyó esővíz is táplálja. Elsősorban Salgótarján déli irányú megtáplálására, valamit a tó és a megyeszékhely közötti települések ellátására jött létre. A későbbiekben a Kis-Zagyva-völgy, az északnyugati Mátra, Közép- és Dél-Nógrád településeinek a vízellátása is erről a vízbázisról épült ki. Átlagmélysége 17 méter, kedvelt horgászhely. A tó használatára szigorú korlátozások vonatkoznak, épített utak sem vezetnek körbe.
Tari Lőrinc udvarházának romjai
Pásztóról a szélrózsa minden irányba szétrajzottam túrám során, de a legközelebbi célpontom Tar volt. Tar községhez – ahogy a neve is mutatja – erősen kapcsolódik Tar Lőrinc neve. Itt találhatóak Luxemburgi Zsigmond király hű lovagja udvarházának romjai, az Árpád-kori gyökerekkel bíró Szent Mihály templommal szemben. Egyébként található Taron egy Buddha Park is, azt szintén meglátogattam.
Tari Lőrinc pokoljárása
Tari Lőrinc nevének hallatán sokaknak ismerős lehet a Tari Lőrinc pokoljárása elnevezés vagy a pokoljáró Tari Lőrinc név is. A történet szerint Zsigmond királyt Tari Lőrinc több külföldi útjára is elkísérte és fontos diplomáciai megbízásokat is teljesített. 1408. január 10-én menlevelet kért Zsigmondtól, hogy felkereshesse Európa főbb zarándokhelyeit, utazása során megfordult Bariban, Krétán, az Ibériai-félszigeten található Santiago de Compostellában. 1411-ben Írországba is eljutott, ahol felkereste Szent Patrik barlangját – egy kénes gázokkal telített barlangot, melyet a középkori zarándokok a pokol bejáratának tekintettek.
Amint bezárult Lőrinc mögött a barlang ajtaja, két gonosz szellem erőszakkal vissza akarja téríteni, de a kereszt jelére elmenekülnek. További két kísértéstől megmenekülve Mihály arkangyal jelenik meg előtte és megmutatja neki a purgatóriumot, ahol az ördögök „számos még életben levő egyének” lelkét sanyargatják, látja halott ismerőseit és rokonait. Távozóban az angyal tanácsokkal látja el, hogy övéinek lelkét hogyan szabadíthatja ki.
A barlangban tapasztalt látomásairól Tari Lőrinc egy dublini közjegyzőnek számolt be. Ennek eredeti példánya ugyan elveszett, de a legrégebbi középkori másolatát tartalmazó kódexet a British Library őrzi. A XVI. század elején egy 13 hexameteres sorból álló latin versrészlet emlékezett meg Tari Lőrinc pokoljárásáról. 1552-ben Tinódi Lantos Sebestyén „Zsigmond király és császárnak krónikája” című művének végére illesztette Tari Lőrinc látomásainak leírását 8 versszakban, ebben már felbukkant a Purgatóriumban égő király képe is. 2014-ben a Nógrád Megyei Értéktár Bizottság Tar Lőrinc pokoljárás históriájára “Nógrádikum” díjat adományozott.
Az udvarház további története
Az udvarház elődjét a XIV. század közepén építtette a Rátót nemzetségbeli I. László bán fia II. (Tari) István. A XV. század első felében Tari Lőrinc az udvarházat lebonttatta, helyében új, 31×7 méter alapterületű, egy emeletes lakószárnyból és egy földszintes, alápincézett gazdasági szárnyból álló kétszintes épületet emeltetett, amelyet 1426-ban vagy 1427-ben bekövetkezett haláláig használt. A földszint és emelet egy-egy helyiségét díszes háló-, illetve keresztboltozat fedte. A kis méretű erődítmény külső védelmét egy kőárok és egy palánkfal biztosította.
Ali budai pasa 1552. évi hadjárata során Tar és környéke is török uralom alá került, ekkor kezdődött meg az udvarház pusztulása. Utolsó emlékírások az épületről 1569-ben jelentek meg, amikor Országh Kristóf halála után birtokainak egy része visszakerül a koronához: köztük Tar „vára” is, mint erőszakosan lerombolt építmény.
Tari Lőrinc egykori udvarházából napjainkra már csak egy 13 méter hosszú és 1,2 méter széles, északkelet-délnyugat irányú falrészlet maradt, mely két egykori emeleti ablaknyílást fog közre.
Fotók és beszámoló: Tóth Béla Antal / Távolban lépkedő
A szerző korábbi írása oldalunkon:
