Tóth Béla Antal, a Távolban lépkedő bloggere Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében járt, ezúttal Ónod település és az Ónodi vár volt az úti célja. Fényképes beszámolóját most a csodahelyek.hu oldalán is elolvashatjátok.
Ónod település
Ónod Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, Miskolctól déli irányban található. A Sajó- Hernád sík közepén, 100-108 méter tengerszint feletti magasságban épült, a két folyó által épített hordalékkúp-síkság alig 3%-án.
A rendelkezésre álló oklevelek szerint a jobbágyfalu Ónodot és tartozékait 1356-ban kapta meg Nagy Lajos királytól Czudar Péter és annak fivérei. A nagyúr parancsára kezdtek itt kialakítani egy erődített szállást, amely a következőkben birtokközpontként szolgálta a családot. A földesúr kisajátította a jobbágyfalu kőből emelt plébániatemplomát, amelyhez vaskos tornyot emeltetett. 1413-ban már állt a vár „Castrum Olnod” néven, azonban arra Czudar Péter nem kért vár építési engedélyt, aminek tulajdonjogáért 1395-ben (1396?) bekövetkezett halála után a leszármazottai perrel támadtak egymásra. Csak Luxemburgi Zsigmond király idejében, 1416-ban sikerült az újonnan emelt erődítményre okleveles jóváhagyást elnyerniük. Ebből az 1416. évi ítéletlevélből tudjuk, hogy a vár az ónodi plébániatemplom körül épült, és egy nagy tornyot emeltek a vár közepén, a templom felett.
A Czudarok fiú örökösök híján 1467-ben a Rozgonyiakkal kötöttek örökösödési szerződést. Ez 1470-ben életbe lépett amikor meghalt Péter fia, Czudar Jakab egyetlen leánya. A fehérvári káptalan 1471. március 21-én iktatta be Rozgonyi Jánost és fiait Ónod uradalmába. 1472-ben Mátyás király Ónodot a királynéi birtokokhoz csatolta.
Az ónodi vár története 1508 után
1508-ban II. Ulászló Tarczay János ispánnak és fiainak zálogosította el Ónodot 7.000 forintért. 1511-ben Ákosházi Sárkány Ambrus pozsonyi főispánnak adta el 13.000 forintért. 1514-ben Rozgonyi István kapta meg II. Ulászlótól, viszont a tényleges tulajdonosa Sárkány Ambrus maradt. 1516-ban Sárkány eladta Ónodot enyingi Török Imrének, aki nem sokkal később Perényi Imre nádorral cserélte el a Valkó megyei Atya váráért. Perényi Imre Ónodon azonnal építkezésbe kezdett. Egyemeletes, alápincézett palotaszárnyat építtetett, tetejét vörös zsindely fedte. A tornyokat, a nagy kapu melletti tornyot 1519/20-ban újra fedték. Az erős kőfallal oltalmazott várba a déli oldalon, egy magas kaputoronnyal és felvonóhíddal ellátott bejáraton keresztül juthattak be.
1542. május 9-én kelt levelében Perényi Péter koronaőr Ónod várába hívja össze a felső-magyarországi vármegyék gyűlését. Nem sokkal később Ferdinánd fogságba vetette és csak 1548-ban szabadult. A vár korszerűsítésének szükségességére egy 1544-es török portya világított rá. Az építkezést Perényi olasz származású kőművesmestere, Alessandro Vedani vezethette, aki öregkori írásában maga sorolja fel munkái között Ónodot. Bár nem maradtak fel róla adatok, de a belső lakóépületet szabályos négyzet alakban körülvevő várfal és annak sarkain felhúzott kisméretű ó-olasz típusú ágyúbástyák erre az időszakra utalnak. Így már viszonylagosan korszerű, nagyobb létszámú helyőrséggel tudták ellátni, amely ágyúk segítségével már sikerrel tudott szembeszállni ellenséges támadáskor. A korabeli leírásokból ismert, hogy magát a mezővárost is palánkfallal kerítették körbe.
Báthori Istvántól a Rákóczi családig
A török hódítás előretörésével Ónod is egyre közelebb került a végvidékhez. A törökök 1549-ben is támadták a környéket. Perényi Gábor 1567-ben halt meg fiúörökös nélkül, így vele a család is kihalt férfiágon. Birtokaik visszakerültek a királyi Kamara kezelésébe. A Perényi birtokokért a három Balassa testvér lépett fel örökösödési igényekkel. A várat és uradalmát zálogként többen is birtokolták. Az 1570-es években Balassi Bálint reménytelen szerelme, Losonczy Annának a második férje, Ungnád Kristóf zálogbirtoka volt. 1588-ban Révay Ferenc rossz állapotban lévőnek írja le. A vár 1585-ben örökösödési szerződés alapján Báthori Istváné lett.
Tőle Losonczy Anna vette magához, aki 1590-ben több birtokkal együtt Ónodot is átengedte harmadik férjének, Forgách Zsigmondnak. A várat az 1602. évi országgyűlés véghelynek minősítette és elrendelte kijavítását. A kincstári pénztelenség odáig fajult, hogy 1603-ban kénytelenek voltak zálogba adni az ónodi váruradalmat a Rákóczi családnak. A XVII. században egyre nagyobb erővel törnek ki a Habsburg császári és királyi ház zsarnoki önkényuralma ellen indított támadások. Előbb 1605-ben Bocskai István, majd 1619-től Bethlen Gábor erdélyi fejedelem csapatai jelennek meg a környékén. 1639. október 10-én az egyesített szolnoki és egri török hadak éjszaka váratlanul rajtaütöttek Ónodon.
Wesselényi Ferenc füleki kapitány jelentésében szerepel, hogy a város palánkját felégették, de a négybástyás magyar végvárral nem boldogultak. A vár fontosságára tekintettel heteken belül megindult a vár kijavítása Homonnai Drugeth János országbíró utasítására, Keglovich Miklós kapitány vezetésével. Az újjáépítéshez Lorántffy Zsuzsanna 20.000 forinttal járult hozzá. Az 1645-ben aláírt linzi békeszerződés Ónodot Rákóczi kezén hagyta. Ebből az időszakból ismeretes az utolsó nagyobb munkálatok ténye. Az északnyugati és délkeleti bástyák dongaboltozatot kaptak, míg a település felőli nyugati várfal mögött mintegy négy méter magas ágyúdombot alakítottak ki. Mivel erről volt várható a következő támadás is, ide összpontosították a lőfegyverek jelentős részét.
Az ónodi országgyűlés
1660-ban már Ónodnak is német őrsége volt. A Habsburg Lipót császár ellen szőtt magyar főúri Wesselényi-féle összeesküvés alatt, 1670-ben I. Rákóczi Ferenc nevében Lóczy János hódoltatta Ónod várát, tőlük Spandau osztrák tábornok 1671-ben foglalta vissza. 1672 szeptemberében a felkelők elfoglalták Ónod városát, azt felgyújtották, a vár azonban ellenállt. 1677-ben Wesselényi Pál kurucaival Ónodnál Strassaldo császári hadait megverte, de a várat nem tudta elfoglalni. 1678-ban a Teleki Mihály erdélyi csapataival egyesült kuruc felkelők Ónod városát újra felégették, de a várat nem ostromolták. 1682-ben a Thökölyt támogató Ibrahim budai pasa csapatai elfoglalták Ónodot és felgyújtották. Thököly kijavíttatta a vár sérüléseit és őrséget helyezett el benne. 1685-ben Ónodot ellenállás nélkül elfoglalták a császári csapatok, kapitánya Semsey András lett. A törökök segítségével azonban Thököly 1688-ban visszafoglalta és felgyújtotta a várat.
II. Rákóczi Ferenc 1707-ben Ónodon tartotta a május 31-én megnyílt országgyűlést,
amit a Sajó áradása miatt nem a várban, hanem a közeli Köröm falu mezején tartották. Az országgyűlés legjelentősebb mozzanata a Habsburg-ház trónfosztása volt.
A vár hadi jelentősége ezek után megszűnt, a romos épületeket egy ideig gabona raktárnak használták, majd a vár köveiből építették a Török család kastélyát, és a helyiek is kőbányának használták. A Sajó 1845-ös áradása az északi falakat, az 1855-ös árvizei a középfalakat mosták alá és rongálták meg. A vár feltárása, megmentése 1985-ben kezdődött.
Fotók és beszámoló: Tóth Béla Antal / Távolban lépkedő
A szerző korábbi írása oldalunkon:
