Tóth Béla Antal, a Távolban lépkedő bloggere a Zemplénben, Telkibánya környékén járt, ezúttal az Alexandriai Szent Katalin-ispotály és kápolna volt az úti célja. Fényképes beszámolóját most a csodahelyek.hu oldalán is elolvashatjátok.
Telkibánya
Tavasszal egy nagyon tartalmas hétvégét töltöttem a Zempléni Tájvédelmi Körzet szűkebb és tágabb környezetében. Kicsit OKT túráztam, kicsit nézelődtem. A kéktúrázás alkalmával tettünk néhány kitérőt a környék látványosságaihoz és történelmi emlékeihez is. Telkibánya számtalan nevezetességgel rendelkezik, melyek többsége az egykoron virágzó bányászathoz kapcsolódik. És éppen a bányászathoz kötődik az Alexandriai Szent Katalin-ispotály története is.
Telkibánya egy község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye Gönci járásában. Első okleveles említése 1271-ből származik Teluky (Telki) néven, Füzér tartozékaként. Felemelkedését aranylelőhelyei és a magyarországi aranybányászat XIV. századi felvirágzása segítette. Itt található az Árpád-kori királyi bányák leghíresebbje. Károly Róbert király, mint királyi bányatelepet felméretteti, határait pontosan kijelöli. Nagy Lajos király 1341-ben királyi bányavárossá emelte, valami a felső-magyarországi bányavárosok szövetségének tagja lett. A virágzó bányaváros igazi fénykorát azonban Zsigmond király idejében élte. Ezekben a századokban a bányaváros megengedhette magának egy önálló ispotály fenntartását is. A fokozott gondoskodás szükségessége alapozta meg a bányászok önsegélyező mozgalmait, évszázadokkal megelőzve az összes többi iparágat. Már XII. században megjelennek a bányász önsegélyező szervezetek, fizetésük bizonyos hányadát egymás támogatására felajánlva.
Alexandriai Szent Katalin-ispotály és kápolna
A gönci pálos kolostor megmaradt oklevelei szerint 1367 előtt Telkibánya déli szélén egy fából készült kápolna állt.
Ennek elbontásához Kuprer György telkibányai bányaispán 1367-ben Lajos királytól engedélyt kért, a célból, hogy az ispotály felépülhessen. 1369-ben Mihály egri püspök már az építkezések megkezdéséről írt. Az ispotályt a kegyurai Kuprer György és fivére Koncz bányaispán, Szent Katalin tiszteletére alapították. A telkibányai ércbányászok védőszentje, mint sok más bányavárosnak, Selmecbányának, Körmöcbányának, Nyitrabányának, stb. volt a védőszentje. Kuprer György a halála után minden földi javát a Szent Katalin egyházra, és mostohafiára, Mátyás papra, az ispotálymesterre hagyta. Ő 1450-ben arról írt, hogy „az alapítók gondatlansága miatt” az ispotály tönkrement, ezért azt a Gönc közelében fekvő Szent Mária kolostorra ruházza át. Az épület további sorsáról írott források nem szóltak többé, annyit tudunk, hogy a XV. század közepétől a pálosok veszik át és saját igényeiknek megfelelően alaposan átalakítják.
Később a felszínközeli aranytelérek kimerültek, ezzel párhuzamosan Telkibánya is veszített jelentőségéből, és a XV. század közepén hanyatlásnak indult.
A falut gyakran emlegetik Aranygombos Telkibányaként, úgy tartják hogy a templom keresztjét tartó gomb lehetett arany, amit akkoriban csak a gazdagabb települések engedhettek meg maguknak.
A falak maradványaiból megállapítható, hogy 18 méter hosszú és 11 méter széles templom, amihez egy nyolcszög alakú templom tartozott. A templom északi oldalához csatlakozott egy kétszintes épület ahol az ispotálymester lakott és itt a templom nagyméretű karzatán helyezték el az ápoltakat. A huszita megszállás után részben elpusztult épület saját igényeik szerint építették át és egy kápolnával bővítették. Az épület mellett 127 sírt tártak fel.
A Szent Katalin ispotály és kápolna nem csak Telkibánya értékes történelmi emléke és látnivalója, hanem Észak-Magyarország egyik legszebb romfeltárása. A feltárás akkor indulhatott meg, amikor 1997 tavaszán egy építkezés földmunkái során, a romok és a temető maradványai előkerültek. A feltárásokat 1997 és 1998 nyarán végezte el a Herman Ottó Múzeum régésze, Pusztai Tamás.
Fotók és beszámoló: Tóth Béla Antal / Távolban lépkedő
A szerző korábbi írása oldalunkon:
