A csillagok szomszédsága, vagy a hely szépségének varázsa teszi olyan lenyűgözővé a Medves eme vidékét? Vagy a boszorkányok bűvölték el, kiknek táncos lábai alatt egészen a sziklás kőzetig kopott a hegy csúcsa? Ezt megmondani nem tudom, de az biztos, annyira magával ragad a táj, hogy az még Petőfit is megihlette. Következzék a Boszorkánykő és Salgó várának legendája.
“Talán nem volt Magyarországon vár, mely olyan közel szomszédja lett volna a csillagoknak, mint Salgó. Sokáig ültem legfelső csúcsán: tekintetem mérföldeken, lelkem századokon túl barangolt.” – Petőfi Sándor
A Boszorkánykő és Salgó várának legendája
Boszorkánykő legendája
Nem csak Petőfi tolla kapott lendületet a vidék láttán. Számos történet, mese, legenda született Salgó váráról és a Boszorkánykőről. Mesélnek rossz szellemekről, kik asszonyok bőrébe bújva tették azokat ádáz rémségekké.
Beszélnek tündérekről, kik, mint jó boszorkák, teliholdas éjjeleken fohászkodtak isteneikhez védelmet kérve a szomszédos vár urára. Beszélnek boszorkányperekről, melyek során az ítéletet a magasodó sziklák tetején mondták ki a kor áldozataira. Mesélnek egy lányról, akiből a fájdalmas szerelem hívta elő a varázst.
Egyszer régen ezen a vidéken élt egy király. Két fia sosem egyezett, mégis akadt bennünk egyetlen egy közös tulajdonság, mely a legnagyobb ellentétet szította: mindketten ugyanannak a lánynak a szívére vágytak.
A lány választott, a kisebb királyfit, kinek szíve tisztább volt, mint a forrás vize, és hasonlóképp viszonozta a lány érzéseit. A király nagyobb fia azonban nem nézte jó szemmel kettejük szerelmét. A lányt boszorkánysággal vádolta, s bár a vád koholt volt, a király nem tűrte tovább a kisebb gyermeke választását.
Ellene ment, és eltiltotta fiát a lánytól. Testvére megígérte neki, ha a lány mégis őt, az idősebbet választja, a vádakat visszavonja, de ha szerelmük megmarad, sosem lehetnek egymásé, mert a lányra a biztos halál vár.
A lány meghallotta kettejük beszédét. S ha már nem lehet szerelme társa az örök életben, másé se legyen. Egy holdas éjen szomorúságát követve levetette magát a vártól nem messze található szikláról, honnan a megvádolt asszonyokat, lányokat vetették a mélybe. Miközben zuhant, éneke magával csalta szerelmét, ki pedig a vár legmagasabb fokáról álmában járva esett utána.
A lány éneke ma is visszhangzik a Boszorkánykő és Salgó vára falai között. Könnyei nyomán pedig oly különleges virág fakadt, oly csodálatos, a gyász fájdalmas színének ruhájában, melyet ha óvatosan lépkedünk, ma is megtalálunk a hegyen.
Boszorkánykő megközelítése
Salgó vára és a Boszorkánykő is könnyen megközelíthető, jól kirajzolt útvonalon lehet végigmenni. Salgóbányán a Vár út végén található parkolóból indulva kell egyenesen haladni a kijelölt útvonalon, miközben bal kézre elhaladunk az ifjúsági tábor mellett.
15+ látnivaló Nógrád vármegyében >>
Közel 300 méter megtétele után egy elágazáshoz érünk, ahol jobbra elindulva 200 méter után a várhoz jutunk. Útközben érintjük a Mókus-parknak elnevezett pihenőpontot. Ha az elágazásnál balra indulunk, a Boszorkánykő irányába térünk.
Szállást keresel a közelben?
Egy újabb, közel 300 méter megtételével érjük el azt. Bár a kijelölt útvonal könnyűnek mondható, a Boszorkánykő maga odafigyelést igényel.
Tipp: A táj híres, szép virága a fekete kökörcsin. Amennyire szépséges, olyannyira sérülékeny is. Aki meglátja, csodálja, de ne érintse. Hagyjuk meg a természetnek saját kincsét.
Túráink során figyeljünk mind a természet adta, mind az épített csodáinkra. Ne szemeteljünk, és próbáljunk úgy kirándulni, hogy a látványosságokat még sok generáció élvezni tudja.
Képek: We Love Nógrád
A szerző további írásai a magyartajakmesei.hu oldalon olvashatók.
“A Boszorkánykő és Salgó várának legendája” bejegyzéshez 2 hozzászólás
Gyönyörű vidék. Itt születtem. A várba való út minden napos volt gyermekként. Minden fát és bokrot ismertem, akkor mi csak nagyvárnak és kisvárnak hívtuk a vidéket. A kökörcsin virág olyan sok volt , most meg alig lehet találni. A vár alatti szántó /akkor még volt/ volt egy puszta Kotyasz volt a neve egy pár család lakott ott és a gyerekekkel együtt jártam a Salgói /Salgóbánya/ iskolába /Hock Helén és Hock Milus / Helenka és Milanda. Ma már csak emlékezem mivel eljárt felettem az idő.
Egyébként a várban lévő Petőfi táblát , édesanyám elmondása alapján – nagyapám lovaskocsival fuvarozta föl. Mindíg büszkén meséltem a társaimnak. Szép volt. A vár és környéke most is csodálatos
micsoda emlékek és történetek! Köszönjük, hogy megosztotta velünk!