A Velencei-tó Magyarország harmadik legnagyobb természetes tava, amely kedvező természeti és földrajzi adottságainak, valamint a mederszabályzásnak köszönhetően ma már a Balatonhoz hasonlóan hazánk egyik kedvelt üdülőhelye. A tavat uraló Velencei-hegység pedig szelíd lankás túraútvonalaival és egyedi gránit sziklaalakzataival gyaloglásra csábítanak minden évszakban.
Velencei-tó, a napfény tava
A Velencei-tó két párhuzamos törésvonal között alakult ki mintegy 12-15 ezer éve. Az így keletkezett mélyedést a zivataros szelek egyre jobban kivájták, a felszíni vizek és esőzések pedig feltöltötték, de így is körülbelül 100 évente előfordul, hogy kiszárad a tó. A tavat a „napfény tavaként” is szokták emlegetni, hiszen a napsütéses órák igen magasak ezen a területen.
A tó környékének egyik leghangulatosabb települése Sukoró, amely egy klasszikus turistaút csomópont. A település gyönyörű panorámája, népi lakóépületei, templomai és a település körül szétszórtan található geológiai formációk miatt méltán népszerű a bakancsosok körében.
Túra a Velencei-tó körül
A Barlang-kúttól az Angelika-forrásig
A hegység egyik legvadregényesebb részére, a szurdokszerű Bodza (Hurka)-völgybe Sukoró központjából a zöld sávjelzésen lehet eljutni. Ehhez a gyönyörű, de kevéssé ismert szurdok felé menet már egy szabadtéri sziklamúzeumban érezhetjük magunkat, hiszen a piros háromszögre áttérve kisebb ingókövek látványa színesíti meg utunkat. A Hurka-völgy bejáratánál a sziklaszoros aljában fakad a Barlang-kút. A forrás mellett egy hangulatos pihenőhely található, innen indul a piros sáv is, amely átvezet bennünket a völgyön.
A szurdok kijáratánál, a Sor-hegy oldalában a sziklatömbök alól tör fel az Angelika-forrás, amely a Velencei-hegység egyik „turisztikai központja”. A csekély vízhozamú forrást 1962-ben foglalták a székesfehérvári Spartacus turistái, a pihenőtől több környező kis forrással összefutva már egészen szép kis patakként csörgedezik alá a Bodza-völgybe.
A Meleg-hegy titkai
A Meleg-hegy talán az egész Velencei-hegység legérdekesebb földtani képződménye, ezen okból kifolyólag az 1950-es években érckutatás színhelye is volt. Itt található egyébként a legnagyobb ingókő is, a Likas-kő, amelyet egy 1295-ben keletkezett oklevél már említ, ugyanis ezt a sziklát határjelkén használták akkoriba.
Ezen kövek egyedülállóan „természetellenes” elhelyezkedésük miatt kapták mai nevüket. Keletkezésükre többféle tudományos és misztikus magyarázatvariáció is létezik. De legvalószínűbb, hogy az erózió elhordta a kövek közül a törmeléket, amelyek így különváltak, és azt a hatást keltik, mintha csak egyensúlyoznának egymáson.
A környék legismertebb ingókövéhez egy háromszögjelzés visz fel, és juttat is vissza.
A Nadapi Ősjegy
A hegyről lefelé jövet már kacsingat felénk a szintezési ősjegyéről híres Nadap házai és égbeszökő templomának tornya. Vitathatatlanul a környék legismertebb látnivalója a rendkívül szép környezetben található Országos Szintezési Főalappont, más néven a Nadapi Ősjegy. A település külterületén egyébként 2 ősalappont is van, az ismertebb Adriai szint feletti, a másik, a később meghatározott Balti szint Főalappontja. A kitáblázott kirándulóhelyhez több turistaút is vezet, a szintezési ősjegyet egy 1888-ban állított emlékmű jelöli.
Miért fontos hely az itteni alappont?
Azért, mert a térképészet és az építészet egyik legfontosabb területének, a magasság meghatározásának a magyarországi viszonyító pontja.
Miért rakták pont ide?
Mert a település határában található, megjelölt gránitszikla hazánk legszilárdabb röghegye.
A Gyapjaszsák
Sukoróra a sárga keresztjelzés visz vissza, amely egy bicikliút, de erről a panorámaútról nyílik a legszebb látvány a Velencei-tóra. Sőt a település legszebb arcát is erről érkezvén mutatja, hiszen hamar bekúszik a látómezőbe a tó, a neogótikus kistemplom és egy bizarr kőtömb együttállása. Az utóbbi, a Gyapjaszsák névre hallgató sziklatömb, Sukoró egyik ékessége. A gránitsziklát a nap folyamán látott társaihoz hasonlóan repedések hálózzák be, amelyek nagy négyszögletes hasábokra tagolják a kőzetet.
A gránittömb szomszédságában található az Olasz kőfejtő, amely napjainkban már egy helyi jelentőségű természetvédelmi terület. Az egykori bánya nevét az ide betelepülő velencei olasz telepesek után kaphatta, akik követ bányásztak itt.
A velencei túra útvonala:
Sukoró – Barlang-forrás – Bodza (Hurka)-völgy – Angelika-forrás – Likas-kő – Nadap szintezési ősjegy – Sukoró
- Táv: 13 km
- Szintemelkedés: 340 m
Szállást keresel a Velencei-tónál?
Fotók: Tasi Zsolt
A szerző további írásai a www.azalfoldtegedisvar.hu oldalon olvashatók.
“Túra a Velencei-tó körül: Angelika-forrás, Likas-kő, Nadapi Ősjegy” bejegyzéshez 1 hozzászólás
Nagyon tetszett a hely!!