Tóth Béla Antal, a Távolban lépkedő bloggere ezúttal a határainkon túl, a Radnai-havasok és a Máramarosi-havasok területén járt. Fényképes beszámolóját a hegyvidéki kalandokról most a csodahelyek.hu oldalán is elolvashatjátok.
Túra a Radnai-havasok és a Máramarosi-havasok vidékén
Tavaly szeptemberben barátaimmal a Radnai-havasok és a Máramarosi-havasok (Csornahorai-havasok) területén és környékén töltöttünk 4 napot. Előbbi a Keleti-Kárpátok tagjaként Erdély, utóbbi az Északkeleti-Kárpátok részeként a történelmi Máramaros nevű tájegység területén fekszik. A történelmi Máramaros déli területét klasszikusan ma már a Partium északi részéhez soroljuk, északi része pedig a mai Ukrajna területén terül el. Nevét napjainkban már csak Máramaros megye és annak néhány települése, illetve a néprajzi, kulturális hagyományok (pl. máramarosi népviselet) őrzik. A megye azonban jóval kisebb a történelmi tájegység területénél.
A Radnai-havasok szomszédja nyugaton a Széples, melytől a Szacsali-hágó választja el, keletre a Radnai-hágó képezi határát a Szuhárd-hegység felé, északon ugye a Máramarosi-havasok határolják, délen pedig a Borgói-hegységet találjuk. A Radnai-havasok területén találkozik vízszintes vonalban Máramaros megye és Beszterce-Naszód megye határvonala. Máramaros megyében, Borsától 11 km-re kelet-délkeleti irányban, a Visó forrásvidékén 860-900 m magasan található Borsafüred, mely népszerű síközpont és üdülőhely. Innen keletre emelkedik a Borsai-hágó (más néven Priszlop-hágó).
Felvonóval a csúcsra: Telegondola Borsa és a Telescaun Borsa
Borsafüredről két felvonó szolgáltatásait is élvezhetjük.
Az egyik a zárt, kabinos Telegondola Borsa, amely az 1635 méteres magasságban fekvő sípályához, egykori tervezett téli olimpiai helyszínhez visz fel. A csúcsról pazar kilátás nyílik a Radnai-havasok legmagasabb csúcsára, a Nagy-Pietroszra (2303 m).
A másik a Telescaun Borsa, amely egy nyitott libegő és 1380 méterre visz fel. Innen 1,5 km-es és 40 perces sétával, jelzett turistaúton érhetjük el a Gonosz-kő rezervátum területén (egy 409 hektáros tudományos természetvédelmi terület, nemzeti érdekű védett terület) 1300 méter tengerszint feletti magasságban található 90 méteres Lóhavasi-vízesést (Lovak vízesése).
Gyalogos túrával a Lóhavasi-vízeséshez
Borsafüredről természetesen nem csak felvonóval, hanem gyalogos túrával is megközelíthető a vízesés. Ekkor a piros háromszög jelzést követve induljunk el dél felé a Forrás-patak mentén. Nagyjából 4 kilométernyi út megtétele után erősödő vízrobaj jelzi, hogy itt a Gonosz-kő északi oldalán, fenyők közül kibújva zúdul alá a Lovak forrása-patak, létrehozva a mintegy 90 méter magas vízesést.
A Lovak forrása-patak a Radnai-havasok fennsíkján lévő glaciális tölcsérből ered és ennek vize táplálja a három szakaszban (a vízesés többlépcsős: 40, 20 és 40 méteres esések alkotják) alázúduló vízesést a mészkő alkotta szakadékba. A Lovak forrása-patak innen az utunk elejéről ismert Forrás-patakkal egyesül, amely a Tiszába torkolló Visó folyónak a bal oldali mellékvize.
Asztal-nyereg és a Gonosz-kő barlang
A Lóhavasi-vízeséstől egy piros háromszög jelzés vezet fel bal oldali irányba, ahol még 255 méter szintemelkedést leküzdve, 600 méter után az Asztal-nyeregbe (1553 m) jutunk. Közben elhaladunk a Gonoszkő-barlang mellett. Ezt a verziót azonban a durva emelkedő miatt nem ajánlom, kizárólag akkor ha a Gonosz-kő barlangot is meg akarjuk nézni. Sokkal kényelmesebb a felvonó állomásától a kihelyezett útbaigazító tábláknál az Asztal-nyereg irányába elindulni. Tehát ha elindulunk a vízeséstől a piros háromszög jelzésen, akkor kb. 150 méter után az ösvény túloldalán felfedezhetünk egy barlangszerű hatalmas üreget, ez a Gonosz-kő barlang. Megközelítése a rendkívüli fekvése és látványossága ellenére nem veszélytelen.
Az Asztal-nyeregből gyönyörű panoráma tárul elénk: észak felé a Máramarosi-havasok egy részét csodálhatjuk meg, köztük a Sárkány-hegyet, távolabb északnyugatra a Toronyága-csúcsot. Nyugatról dél felé haladva a Radnai-havasokban található Puzdra-, Nagy-Tejes-, Galac-, Lóhavas- és Gargaló-csúcsok látszanak. Az Asztal-nyeregből újabb 2 km és 135 méter szintemelkedés vár ránk az Aranyos-Beszterce-tóig.
Kabinos felvonóval az Olimpiai csúcsra
Ha a Telegondola Borsa szolgáltatásait vesszük igénybe, akkor egy zárt kabinos felvonóval jutunk fel a hegytetőre, ahol tökéletes, majdnem körpanoráma fogad minket. 1635 méteren vagyunk és itt található egy büfé is, ahol felfrissülhetünk. Mennyire hiányozni szokott ez az itthoni túrák alkalmával! Mindig abban reménykedek, hogy ha felérek a hegytetőre, ott vár egy jól felszerelt büfé mindenféle földi jóval. De sajnos ez soha nem jön össze. A helyszínen a büfével szemben egy jól kiépített teraszt találunk, ahonnan szép tájképeket lehet fotózni. A hegytetőről ez esetben is többféle túrázási lehetőség nyílik. Egyébként nem sok minden található fent, de nem is ez volt a kialakításkor a cél. A hely szelleménél csak a története izgalmasabb. Ugyanis a hely nagyon kedvelt a sízők körében és a sísport szerelmesei között – nem véletlenül.
A Magyar Nemzeti Téli Síközpont terve és bukása
A második bécsi döntés után Magyarország területeket és így magas hegyeket is kapott vissza. Ennek hatására az 1940-es évek elején felerősödtek egy olimpia megrendezésének álmai. A Magyar Síszövetség az 1948-as vagy az 1952-es téli olimpia megrendezését szerette volna megpályázni. Déván István kapta a szövetségtől azt a feladatot, hogy járja végig Kárpátalját és a Romániától visszacsatolt részeket, és találjon olyan helyszínt, amely alkalmas sípályák, olimpiai centrum, stadion építésére. Találnia kellett egy olyan tavat is, amelynek a jegén a korcsolyaversenyek és a jégkorongmérkőzések megrendezhetők.
Hosszas kutakodás után Borsafüreden találta meg a tökéletes helyszínt. A hazai szövetség vezetése 1941. október 23-án utazott el a helyszínre és végül úgy döntöttek, hogy belevágnak a Magyar Nemzeti Téli Síközpont építésébe. A következő években fontos fejlesztések valósultak meg: olimpiai lesiklópálya, több menedékház, a Hóvirág sportszálló, sísánc, sífelvonók építése és kialakítása.
És ekkor jött a II. világháborús front, az álmok pedig szertefoszlottak… 1944 májusában a hegy másik oldalán már a szovjet haderő tanyázott. Románia 1944. augusztus 23-án átállt a szövetségesek oldalára, és így a szovjetek pár nap alatt bevonultak Erdélybe. A helyszínen több épületet megrongáltak, az Anikó menedékházat felgyújtották, bár a Hóvirág sportszállót egy ideig használták is.
Az olimpiai síközpont napjainkban
Románia a későbbi évtizedekben nem sokat költött a komplexumra, a megkezdett fejlesztéseket nem fejezték be, így a síközpont romos állapotba került. Jelenleg a hegyoldalban egy egyszerű sípálya található, 850-1635 méteren, vagyis 785 méter szintkülönbséggel, 6 km hosszan. A felvonó egyébként 1235 méteren is megáll, itt ki lehet szállni és pár száz méter gyaloglás után egy szép kis tóhoz érkezünk, amely körül padok várják a pihenni vágyókat. Később ugyanazzal a jeggyel, amit a kezdeti induláskor megváltottunk, tovább utazhatunk a hegytetőre.
Fotók és beszámoló: Tóth Béla Antal / Távolban lépkedő
A szerző korábbi írása oldalunkon:
