A Börzsönyben Drégely vára és a Honti-szakadék évek óta szerepelt képzeletbeli listámon, régóta terveztem ezeket a nevezetességeket felkeresni. Számomra a vár ugyanolyan történelmi jelentőségű hely, mint Eger vára. Már iskolás koromban megfogott Szondy György hősiességének története, amihez Arany János műve is hozzájárult. A Honti-szakadék pedig elzártsága, vadregényessége és ismeretlensége okán izgatta a fantáziámat. Így hát mindkettőt felfedeztem egy egész napos túra keretein belül.
Drégely vára és Szondy hősiessége
A Börzsöny 444 méter magas csúcsán álló vár építésének ideje nem ismert, de mindenképpen a tatárjárás utáni időre tehető.
Amikor 1536-ban a török csapatok végigrabolták a környéket, Esztergom és Nógrád várainak bevétele után Drégely vára az első végvári védővonalba került, és az intenzív török előrenyomulás megakadályozásának feladata várt rá. Az erősség nem volt megfelelő állapotban, az ekkor is érseki tulajdonban álló várat az érsek vadászkastélynak is használta, ráadásul korábban villámcsapás miatt a felrobbanó puskapor a falakat is megrongálta. Várday Pál 1549-es halálát követően a helyzet rosszabbra fordult, mert az érseki tisztséget évekig nem töltötték be, a vár királyi kezelésbe került. Ez azt jelentette, hogy az ellátás és a fizetés egyre bizonytalanabbá vált.
Szondy több segítségkérő levelet is írt több helyre, elsősorban felszerelésért és emberekért, de süket fülekre talált. Veszprém elfoglalása után nyilvánvalóvá vált, hogy Ali budai pasa Drégelyt is el akarja foglalni és csak annak időpontja a kérdés. 1552. július 6-án 8-10000 főnyi haddal indult a vár felé és körülzáratta azt. A végső roham a rommá lőtt vár ellen július 9-én történt. Szondy a legértékesebb ingóságokat eltüzelte, lovaitól elbúcsúzva leszúrta azokat, majd még puskagolyótól találva is oroszlánként küzdött, de a sokszoros túlerő legyűrte a megmaradt védőkkel együtt. Ali pasa megkerestette Szondy testét és levágott fejével együtt tisztességgel eltemettette. A törökök Drégelyt kismértékben kijavították és kis létszámú őrséget tartottak a romos várban.
Drégelyvár helyett Palánk felépítése
A javítások ellenére a törökök a kisméretű és romos várat nem igazán használták, helyette 1575-ben lent a faluban, a templom körül felépítettek egy palánkvárat, innen a Drégelypalánk név, melynek török neve Bügürdelen volt. A 15 éves háborúban 1593-1594-ben a keresztény seregek sorra visszafoglalták a nógrádi várakat, Drégely vár és Palánk török őrsége is elmenekült, majd néhány évvel később a török-tatár csapatok feldúlták és felégették a kiürített Palánkot. Az 1604. évi országgyűlés elrendelte Drégely és Palánk várának megerősítését.
A két falu (Drégely és Palánk) egyesítése a XIX. század közepén történt meg. A sorsára hagyott Drégely várrom az 1980-as évek végére a teljes pusztulás szélére került. 1991-ben létrejött Drégelyvár Alapítvány, amelynek köszönhetően az utóbbi években jelentős állagmegóvási és építési munkálatok folytak a hegyen. 2004-ben itt helyezték el Melocco Miklós hatalmas kőtömbbe vésett alkotását, amely a drégelyi csatát idézi. A várrom ma már biztonságosan látogatható, 2012-ben történelmi és nemzeti emlékhellyé nyilvánították. A Szondi-hagyomány ápolásával, évente megrendezésre kerülő ünnepséggel adóznak a végvári hősök emlékének, a kiemelt rendezvény a minden év júliusában megrendezett Szondi várjátékok és vártúra.
Megközelítése
Drégelypalánk felől a Schaffer-kút előtt a parkolóban lehet hagyni az autókat. Onnan kb. 150 méter a Schaffer-kút, ahonnan a Piros kereszt jelzésen kell elindulni, de végig pokolian emelkedik a turistaút. A vár közelében egy elágazásnál választhatunk, hogy 280 métert megyünk felfelé egy borzasztó meredek ösvényen (mi ezt választottuk) vagy gyalogolunk még 750 métert a piros kereszt jelzésen és megkerüljük a várhegy csúcsát. Előbbi esetben készüljünk fel arra, hogy a szívünk folyamatosan ki szeretne robbanni a helyéről. Fentről viszont csodás a kilátás a Börzsönyre és az Ipoly völgyére.
Honti-szakadék
A Honti-szakadék a Duna-Ipoly Nemzeti Park területén fekszik, Hont településtől délnyugati irányban található. A szakadékba bevezető utat nem is olyan könnyű megtalálni, én is előre felkészültem és végig pásztáztam a területet a térképen, valamint információt is gyűjtöttem. Ezek alapján derítettem ki, hogy a 2-es számú (E77) főúton, Hontnál van egy parkoló és egy Hontábor (már nem üzemelő motel is volt) elnevezésű épület. Az épület mellett pedig egy egészen piciny kis tábla, ami mutatja az irányt, hogy merre is kell bemenni a szakadék rejtelmes világába.
Kb. 2-3 perc után elérjük a szakadék tényleges bejáratát, ahol egy pihenőhelyet alakítottak ki és egy információs tábla került kihelyezésre. A szakadékba beérve és tulajdonképpen végig benne nagyon sűrű a növényzet. Egy helyen át kell gázolni a kis éren, utána viszont egy lépcső is segíti a haladást. Kb. 250 métert tudunk haladni a szakadékban, sok helyen csúszós talajon. Útközben színes táblák segítségével ismerkedhetünk meg az itt fellelhető jellemzőbb növény- és állatfajokkal, valamint padok és asztal is található egy helyen. A szakadék tehát nem túl hosszú, a végében viszont egy 2-3 méter magas vízesés csobog. A vízesés felett egy kapu akadályozza a továbbhaladást, túloldalán még két kisebb vízesést rejt a meder. A szurdok innen a bedőlt fáktól egyre áthatolhatatlanabb.
Hogyan keletkezett a Honti-szakadék?
| A Honti-szakadék az Ipolyba futó mellékvizek munkájának eredményeként keletkezett az 1700-as évek végén – völgyfő leszakadással. A szakadékban parassapusztai homokos kavics, homokos agyagmárga (honti slír), homokos agyag és kemény meszes agyag bukkan elő. A fosszíliákban gazdag üledékes réteget a vulkáni törmelékkőzetek zárják. Mivel a egykor Kárpát-medencét, így a Börzsöny területét is óceánok és tengerek borították, ezért a rétegek korallok, kagylók, csigák kövületeit rejtik, de mamutcsontot is találtak itt. A mai Hont környékén kavicsos, agyagos, homokos üledékek rakódtak le 20-25 millió éve, ezek tárulnak fel a 20-30 méteres (a tájékoztató tábla szerint akár 50 méteres is lehet) partfalakban. |
A Honti-szakadék egész évben látogatható, akár szakvezetéssel is.
TIPP: Érdemes tavasszal vagy hóolvadáskor felkeresni, mivel a nyári időszakban a szakadékban futó ér kiszáradhat, így a vízesés sem látványos, továbbá a növényzet is sokkal bujább. Utóbbi így is nagyon sűrű, így sok mindent eltakar a látványból, de ez így szép. A partfalak felett halad el a zöld turistajelzésű út, onnan is meg lehet csodálni a mélységet.
Fotók és beszámoló: Tóth Béla Antal / Távolban lépkedő
A szerző korábbi írása oldalunkon:
