Tóth Béla Antal, a Távolban lépkedő bloggere Mátrakeresztes közelében járt, ezúttal a Felső-vízesés, a Lyukas-kő, a Vidróczki-barlang és az Alsó-vízesés volt az úti célja. A fényképes beszámolót most a csodahelyek.hu oldalán is elolvashatjátok.
Mátrakeresztes, a fakanál faragók hazája
A Heves és Nógrád vármegyék határán fekvő Mátrakeresztes a fakanál faragók hazája néven ismert, közigazgatásilag Pásztóhoz tartozó festői hegyvidéki település. Innen minden irányban találhatunk számunkra kedvező túrázási lehetőséget és megannyi nevezetességet.
A környéken rengeteg természetes és épített látnivalót fedezhetünk fel:
- északra az Óvár és az Ágasvár csúcsai,
- továbbhaladva a Kis-Csókakő és a Bárány-kő magaslatai
- a rövid, de annál szebb és izgalmasabb Csörgő-szurdok, majd
- az Országos Kéktúra útvonalára rátérve akár az Ágasvári Turistaházig is eljuthatunk.
Nyugatra Pásztó történelmi érdekességeit, a Hasznosi-víztározót és a Hasznosi vagy más néven Cserteri várat tekinthetjük meg, keletre pedig Mátraszentimre és Galyatető felé indulhatunk el. Délre a Lyukas-kőhöz és a Felső-vízeséshez, a Vidróczki-barlanghoz, majd az Alsó-vízeséshez túrázhatunk.
Szállást keresel a közelben?
Körtúra: Lyukas-kő, Felső-vízesés, Vidróczki-barlang és Alsó-vízesés
A kiindulópontom minden esetben a Mátrakeresztesen elhelyezkedő Fakanalas Csárda volt, melyet korábban Óvár Vendéglőnek hívtak (térképen). Itt kényelmesen parkolhatunk. Délre indulva először a Lyukas-kőhöz és a Felső-vízeséshez, onnan a Vidróczki-barlanghoz és végül onnan az Alsó-vízeséshez szerettem volna eljutni körtúra-szerűen, de sorrendben szerintem így is érdemes, hogy élvezzük kicsit a tájat is és, hogy ne kelljen túl sokat felfelé kaptatni a barlanghoz. Illetve így is kell, csak nem olyan meredeken.
A Felső-vízesésnél egy kicsit összezavartak – ahogy az akkor ott lévő jó pár turistát is – a szélrózsa minden irányába mutató jelzések, de utána megoldottam a rejtvényt. A vízeséshez nem könnyű lentről eljutni, mert a patak medre mellett kell haladni, viszont csapadékos időben elég csúszós a terület a lehulló levelek miatt. Tulajdonképpen leereszkedve egy kisebb szurdokban találtam magamat, 6-8 méteres andezit sziklafalak között, majd egy kanyar után feltűnik a vízesés és az azt megkoronázó Lyukas-kő.
A Lyukas-kő alagútját az egykor ebből az irányból érkező patak alakította. Innen a Vidróczki-barlanghoz túráztam el. A barlangot az 1837-ben született Vidróczki Mártonról nevezték el, aki élete során előbb katona volt, majd kényszerből betyárnak állt. Maga az üreg a Vidróczki-barlang és a Zsivány-barlang nevet is viseli. Valószínűleg már hosszú idők óta a környékbeli betyárok búvóhelye lehetett, bár 5 méteres hosszúságával nem éppen a legkényelmesebb.
Hogyan alakult ki az üreg? A Mátrában a barlangok többnyire nem a szivárgó víz hatására jönnek létre, mint a karsztos területeken, hanem az egykori lávafolyás hőjének következtében vízgőz és gázok szabadultak fel, amelyek nagyobb gázhólyaggá egyesülve üreget hoztak létre a lávatestben. A későbbiekben az erózió tárta föl.
A barlang felfedezése után lefelé haladtam a hegyoldalban, egy rövid szakaszon térdet megterhelő útvonalon, de a végén ott várt az Alsó-vízesés. A vízesés egy ívelt sziklaperemből áll, amely nagyjából 2 méternyi esésre készteti a patakvizet. Ez a szikla az egykori lávaár megszilárdult maradványa. A Felső-vízeséshez hasonlóan, komolyabb mennyiségű vizet csak csapadékos időszakban, leginkább tavasszal (hóolvadást követően) láthatunk itt is. Innen visszatértem a kiindulópontot jelentő csárdához.
Fotók és beszámoló: Tóth Béla Antal / Távolban lépkedő
