Tóth Béla Antal, a Távolban lépkedő bloggere Bélapátfalván járt, a Bél-kő Természetvédelmi Területen. Fényképes beszámolóját most a csodahelyek.hu oldalán is elolvashatjátok.
Bányászat Bélapátfalván
Ha a Bükk-fennsík nyugati végén fekvő Bélapátfalván járunk, mindenkinek egyből feltűnik a település hátterét meghatározó csipkézett hegytömb. Ez maga a Béli-medencéből kiemelkedő Bél-kő, melyet az évtizedes bányászat alakított ilyenné.
A bél-kői bányát azután nyitották meg, hogy Wessely Károly bécsi építészeti tanácsos 1908-ban cementgyártó üzemet nyitott Bélapátfalván. A Bél-kő hegyen a bányanyitás 1909-ben kezdődött az északnyugati hegyoldal lejtőjének közepén 550 méter tengerszint feletti magasságban. A hegy nem csupán különösen tiszta mészkövével, hanem agyagpalájával is az ipart szolgálta. A bányászat sokáig teraszos-lépcsős műveléssel folyt egészen 1963-ig. Amikor ez már veszélyessé vált a hegyoldalban, 1964-től a kőfejtést a hegy tetejére, a gerincre költöztették 730 méter magasságban. A XX. század elejétől tartó bányászat során mintegy 19,475 millió tonna mészkövet termeltek ki a hegy testéből, így eredeti tömegéből kb. 7 millió köbméter hiányzik. Ezeket a cementgyár, illetve a II. világháború után épült mészüzem hasznosította. Az égetett mész gyártását 1998-ban, míg a cementgyártást 2000-ben fejezték be. A bányát a kőfejtő rekultiválása és tájrendezés után 2002-ben zárták be.
Bél-kő Természetvédelmi Terület
Az egykori sziklaletörés egyetlen épen maradt részére a délnyugati orom, melyet 1984-ben elsőként csatoltak a Bükki Nemzeti Parkhoz, így ez a rész megmaradhatott a hajdani teljes Bél-kőből. 2008-ban védetté nyilvánították a hegy 550 méter feletti részét. A Bél-kő területe tehát védett, a dél-nyugati csücsök, a Simon vára lejtője viszont fokozottan védett, ahol nem lehet letérni a kijelölt ösvényről.
Bélkő tanösvény
A területet bejárhatjuk a 6,5 km-es Bélkő tanösvényen, melynek 7 állomása van. A tanösvény a ciszterci apátság középkori templomától indul és a Bél-kő megmaradt 815 méter magas csúcsán kialakított kilátóhelyen végződik:
- 1. állomás: Ciszterci apátság: a monostor történetét ismerteti
- 2. Bükkerdő a Bél-kő északnyugati oldalában: a Bükk erdőről szól
- 3. János-hegy: a környék és a Bélkő élővilágának bemutatása
- 4. Vasbánya-oldal: sziklagyepek, és érdekes növények pont
- 5. Palabánya (geológiai bemutatóhely): a cementgyártás folyamatát ismerteti
- 6. Szász-bérc: a Szász-bércet alkotó kőzetekről és növényzetről szól
- 7. Bél-kő csúcsa (kilátóhely): a hegy tetején működő bányáról szóló tájékoztatás
A Bél-kő a vidék szent hegye, mely az egykori Bél nemzetség szállásterülete fölé magasodik és amelynek csúcsán még a közelmúltban is áldozatot mutatott be a környék lakossága: Apostolok oszlása napján, július 15-én az új lisztből sütött első kenyeret felvitték a hegyre és a szikla tetejére helyezték. A Bél-kő délkeleti oldalában Baranyi István remete 1720 körül épített remetelakot és kápolnát. A Szentháromság remeteség 6×4 méter alapterületű kápolnájának csak az alapfalait találjuk meg a mára elapadt Disznós-kút forrás mellett.
„Gyakorlati tudnivaló, hogy a korábban teherszállításra használt aszfaltútnak köszönhetően kerékpárral, babakocsival és kerekesszékkel is járható a kitartóan emelkedő út a bányaudvarig, viszont a bemutatóhelyekhez lépcső / ösvény vezet és a végén lévő kilátópont sem teljesen akadálymentes emlékeim szerint.” (H. Dániel, a Csodahelyek Magyarországon csoport tagja)
A Bükk-fennsíkból félszigetszerűen kinyúló Bél-kő változatos növényvilágot rejt: havasi ikravirág, a havasi iszalag, a korai szegfű, a hármaslevelű macskagyökér, a fürtös kőtörőfű, cserszömörce, a gérbics, a harangcsillag, a tarka imola, a borzas vértő. Emellett a Kárpát-medence több bennszülött faja is megtalálható itt: például a husáng, a magyar nyúlfarkfű, a pannon madárbirs és a Sadler-imola.
A hegy kiemelkedő botanikai értéke a mediterrán hegyvidékekben otthonos szirti pereszlény, amely hazánkban csak a Bél-kőn fordul elő.
A Bél-kőhöz hasonlatos sziklai faunát legközelebb a Balkán-félsziget hegyvidékein – a Pirin-hegységben és a Rilában – találunk: a T betűs pávaszem, a nagy fehérsávoslepke, az égszínkék hangyaboglárka, a kisszemes csinosboglárka. A kétéltűek: gyepi béka, a kisebb erdei béka, a lomha barna varangy és a sárga-fekete mintázatú foltos szalamandra. A hüllőket: faligyík, lábatlan gyík, erdei sikló, rézsikló. A madarak közül a legjellegzetesebb faj a bajszos sármány, a fekete harkály, vagy a fokozottan védett, alkalmanként előforduló fehérhátú harkály. A Bélkőn található földalatti üregek, bányavágatok ideális élőhelyei több denevérfajnak.
Fotók és beszámoló: Tóth Béla Antal / Távolban lépkedő
